Mi jut eszébe egy átlagos, vízparttól távol felnőtt magyar állampolgárnak a hajókirándulás szóról? Minden bizonnyal egy rövid utazás a Dunán vagy a Balatonon egy nagyobbacska hajó fedélzetén sok-sok idegen turista társaságában. Talán régi osztálykirándulások hangulata, vagy egy jól sikerült családi hétvége emléke.
Ha hozzátesszük, hogy ezen a kiránduláson ott is lakunk a hajón, talán a nagy dunai üdülőhajók, vagy a filmekből ismert sokemeletes tengerjáró luxushajók képe ugrik be – sok-sok kabinnal, étteremmel, esetleg a felső szinten úszómedencével.
Ja, hogy ezen a hajón csakis mi lakunk? Az más. Ilyet is láttunk már filmekben, vagy tengerparti nyaralások során, sőt, mintha a Balatonon is előfordulnának ilyen kis magányachtok, de a legtöbb ember számára ezek a megfizethetetlen luxus kategóriájába tartoznak. Arról nem is szólva, hogy egy ilyen yacht vezetéséhez gyakorlat és jogosítvány szükséges.
Ilyesmi lenne a csatornahajózás is? Nem egészen. A Nagy-Britannia vizeit járó csatornahajók egyrészt teljesen más felépítésűek és egészen más hangulatot árasztanak, mint a modern yachtok. Sokkal inkább olyanok, mintha egy bizonyos tájegység hangulatos szárazföldi nyaralói lennének – csak épp vízen úszó kivitelben.
Másrészt a kezelésük is jóval egyszerűbb, így semmiféle előképzettség nem szükséges ahhoz, hogy nyaralásunk alatt teljesen önállóan mi magunk vezethessük hajónkat. A hajókölcsönző cégeknek csak annyi a kikötésük, hogy minden hajó fedélzetén kell lennie legalább két nagykorú, egészséges, átlagos fizikumú személynek (egyikük a hajót vezeti, másikuknak főleg a zsilipek kezelésében van fontos szerepe), és praktikus okokból szükséges még, hogy legalább egy valaki elfogadható konyhanyelvi szinten beszéljen angolul.
Mindent, amit a hajó vezetéséről, a csatornákon való közlekedésről, és a hajó berendezéseinek működtetéséről tudnunk kell, részletesen elmagyaráznak és megmutatnak a hajó átadásakor. Amint aztán végeztünk a hajóvezetői gyorstalpalóval, máris útra kelhetünk, és üdülésünk időtartama alatt arra és úgy hajózunk, ahogy kedvünk tartja, ott állunk meg és annyi időre, ahol és amíg szeretnénk.
Természetesen ezek a hajók nem arra valók, hogy egy hét alatt keresztülszáguldozzuk az országot, hiszen átlagosan egy gyalogló (esetleg kocogó) ember sebességével haladnak. Sokak szerint a varázsuk éppen abban rejlik, hogy végre nem rohanunk sehová, nem idegeskedünk, hogy odaérünk-e időben valahová, hanem egyszerűen élvezzük a táj szépségét és a hajózás nyújtotta új élményeket. Utunk során a helyszín megválasztásától függően a szigetország olyan idilli tájain haladhatunk keresztül, amikkel más módon nehezen találkozhatnánk, de még egy nagyváros is egészen más arcát mutatja a vízről szemlélve.
Valójában a csatornahajózás nagy része kicsit olyan, mint egy időutazás. A csatornák kialakítása, a rajtuk átívelő kis kőhidak vagy épp kézi erővel mozgatható hídszerkezetek, az alagutak, zsilipek, a part menti fogadók és más épületek nem sokat változtak az elmúlt egy-két évszázad alatt. Utunk során egy zsilipet mi is éppen úgy fogunk működtetni, ahogy azt 200 évvel ezelőtt egy lóvontatású, szenet szállító hajó legénysége tette. Kicsit a múltba repülünk, de egy olyan múltba, amit mi, magyarok nem igazán ismerünk (ám ami talán a sajátunk is lehetne, ha Széchenyi és a reformkor más nagyjai 50 évvel korábban születtek volna) – megismerhetjük, milyen volt az 1800-as évek angol hajósainak élete.
Mindeközben a hajó irányításának elsajátítása, a kikötés, megfordulás, zsilipelés technikájának gyakorlása, egy-egy alagúton vagy épp csatornahídon való áthaladás során olyan új és életre szóló élményekkel gazdagodhatunk, amelyek közben garantáltan elfelejtjük hétköznapi gondjainkat és munkahelyi problémáinkat. Hacsak nem kamionsofőrként vagy mozdonyvezetőként dolgozunk, már maga a hajó vezetése is különleges élmény lehet, hiszen mikor máskor próbálhatjuk ki, milyen érzés egy több tonnás járművet irányítani. Ráadásul egy olyan járművet, ami egyúttal az otthonunkként is szolgál.
Nagyon remek dolog a csatornahajózásban, hogy minden nap mi választhatjuk meg a szomszédainkat, az ablakunkból elénk táruló látképet; hogy minden nap új helyeket fedezhetünk fel, mégsem kell nyűglődnünk reggelenként az aznapra való összecsomagolással, sőt még azt sem fontos megvárnunk, hogy a család minden tagja felébredjen indulás előtt.
Családi kirándulásoknál nagyon rugalmasan lehet alkalmazkodni az egyes családtagok eltérő igényeihez, pl. nyugodtan elképzelhető, hogy anya, apa és a gyerekek ebédet főzzenek, hajót vezessenek és a parton futkossanak egyazon időben (igény szerinti szereposztásban). Utóbbi tevékenységet segíti, hogy a csatornák egyik partján mindenütt megmaradtak az egykori vontatóutak, amelyek most kellemes és rendszerint jól karbantartott sétaösvényekként szabadon használhatóak.
Ezek mentén szinte bárhol tetszés szerint ki is köthetünk – rövidebb pihenőre, piknikre vagy akár éjszakára is -, de persze választhatjuk a hivatalos kikötőhelyeket is, ahol általában bevásárlási és étkezési lehetőséget is találunk a közelben, és megismerkedhetünk a közeli település látnivalóival. Ha pedig megszomjazunk a hajózás során, betérhetünk az egykori hajós fogadók és istállók helyén ma is megtalálható hangulatos vízparti pubok egyikébe.
Hát nem lenne izgalmas személyesen is átélni a hajókirándulásnak ezt a jellegzetesen angol formáját?
A képek az alábbi forrásokból származnak: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9